Szagold meg a világot!

Szokásos rohanás, korán reggel, amikor a föld jellegzetes eső utáni szaga keveredett a hajnal, a nedves fű, a tavasz illatával, Nándika négykézláb ereszkedett az utcán. - Mit csinálsz? - kérdem tőle. -Szagolom a világot! Jószagú! - akkor ott azt kívántam bár el tudnám dobni a felnőttes "nademitfognakszólni" béklyót, és a gyermeki "kitérdekelmitfognakszólnira" cserélném, és négykézláb szagolhatnám én is a világot! Na de mit fognak szólni?

Hajnali sorok
Kávészagú reggelen-
a lehetőség
mi ott lebeg
s a madárdalos egyveleg.
Kibontja nap haját az ég
fésűmmel fésüli még…
szálain serceg
pár kibomlott percem,
közben belélegzem
a világ szagát!
A szív
a szín
a szó
a kín
az éj
a kéj
a lét
a tét
a csend
a rend
a fönt
s a lent.
Kávészagú reggelem
lassan nappá lesz…
s felnövő perceimmel
én együtt növök fel.

GGYM