A festett lány

Egy régi vers újra előkerült...de miért lett ez egyszeriben fontos számomra? A   Nyitott műhelyben   kiderül, hamarosan!

A festett lány

Egy festmény lóg a falon
a lány a tükör előtt
haját fésüli, szinte hallom
a selymesen sercegő
szikrázó suhanást.

A szemei sírnak látom
bár könnyei nincsenek
száján a derűs mosoly
fáradt és erőltetett,
mintha várna valamire.

Fogva tart a pillanat
keretbe zárt régen,
megrekedt minden mozdulat
és a lány a képen
oly szomorú!

De ha jön az este
a lány táncra kel
selymes haja lebben
ahogy forog s énekel
bár senki se látja.

Majd ahogy a nap kél
a sötétség tovaszáll
ő visszaül a tükör elé
hogy a táncban szétzilált
haját kisimítsa.

G.GY.M.